Bíró Csilla:Andreas Pannonius énekek éneke-kommentárja
Az ?szt?ndíj id?tartama: 2014. szeptember 1. – 2017. augusztus 31.
Az ?szt?ndíjam segítségével Andreas Pannonius (1420 k?rül – 1472?) magyar származású, itáliai karthauzi szerzetes kéziratban fennmaradt, latin nyelv? énekek éneke-kommentárjának (Expositio super Cantica canticorum) jegyzetekkel ellátott kritikai kiadását szeretném megvalósítani. Az Országos Széchényi K?nyvtár Kézirattára ?rzi azt a 16. század eleji papírkódexet, amely egyedüliként, egy példányban tartotta fenn Andreas Pannonius kommentárját. Andreas Pannonius kommentárja mind a magyar, mind az európai énekek éneke-exegézisben kitüntetett helyet foglal el. Az el?bbiben azért, mert a legkorábbról fennmaradt, magyar származású íróhoz k?thet? kommentár, az utóbbiban pedig azért, mert m?ve alapkoncepciójával, miszerint a kommentárt Sz?z Mária Szepl?telen Fogantatása tanának védelmébe állította, egyénit és újat alkotott. Az Expositio super Cantica canticorumon kívül nem ismerünk olyan kommentárt, amely versr?l versre haladva, k?vetkezetesen a Szepl?telen Fogantatással hozta volna ?sszefüggésbe az énekek énekét. Ennek az egyedi jellemz?nek a hangsúlyozása céljából a kritikai kiadás elkészítésével párhuzamosan tervezem az énekek éneke verseinek értelmezése során kibontakozó Mária-kép jellemz?inek bemutatását és ezzel kapcsolatban a Szepl?telen Fogantatás tanának védelmében írt kommentárrészletek forráselemzését.
Boreczky Anna: Az illusztrált Apollonius. Egy k?zépkori sikert?rténet alakváltozatai
Az ?szt?ndíj id?tartama: 2014. szeptember 1. – 2016. augusztus 31.
Apollonius türoszi király mesés históriája (Historia Apollonii regis Tyri) a 4–5. századtól kezd?d?en a 16–17. századig élénken foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Az eredeti kés?-antik családregény gazdag jelentésrétegei révén a mindenkori olvasók?z?nség érdekl?désének és igényeinek megfelel?en formálható, minden bizonnyal nem csak írott, hanem szóbeli k?zlés révén is terjedt alapt?rténet volt. Korai változata a f?h?s, Apollonius odüsszeiájaként volt érthet?, mik?zben a kora-keresztény n?i szentek legendáinak elemeit is magába foglalta. A k?zépkorban eleinte morális példázatként és t?rténeti sz?vegként olvasták, kés?bb a keresztes hadjáratok és az útleírások irodalmának motívumaival gazdagodott, míg végül szerepl?i a kés?-k?zépkori lovagregény h?seinek és h?sn?inek jelmezét ?lt?tték magukra.
Népszer?ségének megfelel?en a Historia Apollonii kül?nb?z? sz?vegváltozatainak és k?zépkori fordításainak kiterjedt irodalma van, ugyanakkor a m? k?zépkori illusztráció-t?rténetének feltárására mind ez idáig nem került sor. Kutatásom ezt a hiányt igyekszik pótolni. Munkám kiindulópontját a regény legkorábbi ismert illusztrációsorozata képezi, mely egy, az Országos Széchényi K?nyvtárban ?rz?tt 11. századi kódext?redékben (Cod. Lat. 4) maradt ránk. Az Apollonius-illusztrációk k?zépkori alakváltozatainak vizsgálata a g?r?g-római m?vészetnek a k?zépkorban bet?lt?tt szerepér?l az általánosan elfogadott vélekedéseknél jóval érzékenyebb képet fest, és rávilágít az antik kultúrának a reneszánsz megjelenése el?tti folyamatos, egyben folyamatosan változó jelenlétére.
Dalloul Zaynab: Jani Pannonii Opera quae manserunt omnia kritikai kiadása
Az ?szt?ndíj id?tartama: 2015. szeptember 1. – 2018. augusztus 31.
Doktori disszertációm témája egy 18. századi erdélyi filológus és kommentátor, Kovásznai Sándor Janus Pannoniushoz írt kritikai apparátusának kiadása volt, a reneszánsz kommentárt?rténet kontextusában elhelyezve. A doktori témámhoz kapcsolódóan részt vállaltam a Mayer Gyula és T?r?k László nevével fémjelzett Janus Pannonius ?sszes M?vei kritikai kiadásának harmadik k?tetében.
Janus Pannonius a magyarországi neolatin irodalom egyik legjelent?sebb alakja, akit hosszú id?kig szinte egyedüli magyar k?lt?i tehetségként Európában elismertek, a modern kritikai filológia viszont egészen a XIX. század végéig szinte csupán a klasszikus szerz?kre koncentrált. Huszti József és ábel Jen? elévülhetetlen érdeme, hogy a témában monografikus igény? munkát, továbbá sz?vegk?zléseket jelentettek meg, és ezzel elindították az európai színvonalú Janus-kutatást a XIX-XX. század fordulóján. Mindemellett sajnos a mai napig nem készült el Janus Pannonius teljes sz?vegkorpuszának kritikai kiadása. A harmadik k?tet tenné befejezetté a korpuszt, amellyel a magyarországi neolatin kritikai filológia egy csaknem évszázados hiányt pótolna.
A kutatócsoportban vállalt feladatom: ?t nagyobb dicsk?ltemény feldolgozása a klasszikus sz?vegkontextus tükrében, valamint a feldolgozás során felmerül? új eredmények publikálása.
Ekler Péter: Az ókori g?r?g és római irodalom mint eszmény és el?kép Augustinus Moravus Olomucensis (1467–1513) életm?vében
Az ?szt?ndíj id?tartama: 2013. szeptember 1. – 2016. augusztus 31.
A kutatási program keretében – a XV-XVI. század fordulóján Magyarországon, Budán tartózkodó – Augustinus Moravus (?Olmützi ágoston”) teljes életm?vét kutatom; célom, hogy a m?vek alapos vizsgálatával feltárjam, bemutassam és elemezzem Augustinus Moravusnak az ókori g?r?g és római irodalom iránti érdekl?dését, az általa olvasott és a mások számára k?vetésre ajánlott klasszikus auktorok sz?vegeihez, szellemiségéhez f?z?d? viszonyát.
Kiss Farkas Gáborral k?z?sen 2013. november 13-án nemzetk?zi konferenciát rendeztünk Augustinus halálának 500. évfordulója alkalmából. A tanulmányk?tet 2015 júliusában jelenik meg (Augustinus Moravus Olomucensis. Proceedings of the International Symposium to Mark the 500th Anniversary of the Death of Augustinus Moravus Olomucensis (1467–1513). Edited by Péter Ekler and Farkas Gábor Kiss (MTA BTK ITI–OSZK, Budapest, 2015, 216 p.). A kutatási program lezárása után angol nyelv? monográfiában kívánom k?zzétenni a vizsgálatok eredményét.
Kertész Balázs: Laskai Osvát. Egy európai hír? magyar ferences a k?zépkor végén
Az ?szt?ndíj id?tartama: 2014. szeptember 1. – 2017. augusztus 31.
A ferences rend szigorúbb, obszerváns ágának 1448-ban megalakult magyarországi vikáriája a 15. század második felére a Magyar Királyság legnagyobb szerzetesk?z?sségévé vált. T?rténetének egyik meghatározó alakja Laskai Osvát (?1511) volt, akit háromszor is megválasztották vikáriusnak (1497, 1499, 1507).
Kor- és rendtársához, Temesvári Pelbárthoz (?1504) hasonlóan Osvátot is els?sorban prédikációíróként tartjuk számon. A Biga salutis (Az üdv?sség kétkerek? szekere) k?z?s címet visel?, a teljes egyházi évet fel?lel? beszédgy?jteménye három k?tetb?l áll: a szentek ünnepeire készített beszédek (Sermones de sanctis) el?sz?r 1497-ben, a vasár- és ünnepnapokra írt sermók (Sermones dominicales) el?sz?r 1498-ban, a nagyb?jti id?szakra szánt gy?jtemény (Quadragesimale Bige salutis) el?sz?r 1501-ben jelent meg nyomtatásban. E sermóciklusok Európa-szerte ismertté váltak: az els? két k?tet 1516-ig 5-5, a harmadik k?tet 1515-ig három kiadást ért meg, mindegyik kiadás a Strasbourg melletti Hagenauban látott napvilágot. Gemma fidei (A hit bimbója) cím? negyedik gy?jteménye, amely egy újabb nagyb?jti sermóciklus, egyszer jelent meg, 1507-ben, szintén Hagenauban.
Osvát írta Temesvári Pelbárt Aureum rosarium theologiae (A teológia arany rózsakertje) cím? négyk?tetes dogmatikai enciklopédiájának negyedik k?tetét. Mind a négy k?tet megjelent nyomtatásban (1503, 1504, 1507, 1508).
A 15. század legvégén került sor a vikária felépítését és m?k?dését meghatározó konstitúciók írásba foglalására. Az 1499-ben elfogadott rendelkezések ?sszeállításában Osvát d?nt? szerepet játszott. A legújabb kutatások szerint valószín?leg Osvát írta a magyarországi obszerváns ferencesek krónikájának 1501-ig terjed? részét. Emellett tudunk Kapisztrán Jánosról írt munkájáról is, ez azonban elveszett.
A Bolyai ?szt?ndíjjal támogatott kutatás célja egy, az eddigi ismereteket ?sszegz? és az új eredményeket bemutató Laskai Osvát-monográfia elkészítése.